Lubmilának II.
Ennek szívből örülök, mert ez volt a célom. A tündérek csak a jót érdemlik.
Valójában Nélküled nem született volna meg. Te varázsoltad széppé a pillanatot, ott lüktetett benne, mely megfogant bennem, és ez lett belőle. Én csak nevelgettem.
Szeretném, hogy a holnapod is szép legyen, vagy legalább egy belülről jövő mosoly szülessen arcodon. Ezért, az imént, képzeld, léptem egy hatalmasat, bolygóról bolygóra ugráltam, és beszéltem Éjanyával.
Aztán visszajöttem, hogy elmondjam, mire kértem őt. Mikor lefekszel, fejeddel a legkényelmesebbé formálod a párnádat, s pilláidat lezárod, álmosan hunyorgó ablakodon keresztül figyel majd Éjanya Téged. Csak Rád fog vigyázni az egész világon, a többi embert másokra bízza ma. Éberen őrzi majd álmodat, hogy semmi ne zavarja, erre kértem. S hogy szépeket is álmodj, apró, kis manókat küldött körbe, akik dolgos kezeikkel csillagok testét simították.
Amikor szemeid csukva lesznek, selymes csillagport szór majd az idős Éjanya finom szemhéjadra. Ha nagyon figyelsz, hallhatod, ahogy nagyon halkan, alig észrevehetően a lágy por csilingel, amint a szemed körüli bársonyos bőrre finoman ráhullik. És gyönyörű álmokat látsz majd az Álomföldeken. A szél kap majd szoknyádba, ahogyan szikrázó mezőkön táncolsz, ragacsos lesz a kezed és a szád, amikor felhőkbe harapsz, mint vattacukorba, habos fürdődhöz nem gyertyák adják majd a sejtelmes fényt, hanem köréd helyezett apró csillagocskák, amik fényeikkel követik mozdulatod, csak Téged világítanak. Az egyik kis csillagocskát játékosan, nevetve elkapod.
És reggel, amikor a hold átadja őrhelyét a napnak, ő fog Rád tekinteni. Sugaraival gyöngéden lesöpri a csillagport szemhéjadról, s Te felébredsz. Mosoly lesz benned, szépnek érzed majd magad, s a világot. S ha netán mégis történne valami nappal, ami nyugtalanít, bánt vagy elszomorít, megmondom, mit kell tenned. Titkon nézd meg a tenyeredet. A pici, huncut csillagocskát áthozod az álomvilágból ide, a valóságba. Ott fog ragyogni a tenyeredben, csakis Te látod majd fényét, csakis a Te arcodat fogja megvilágítani. Huncutul, kedvesen. S ettől boldog leszel mindig azokban a pillanatokban, és el fog szállni minden bús dolog egy csapásra, ami nyomasztott éppen.
S eszedbe jut majd az este, amikor Rád vigyázott Éjanya, a csillagok, a manók. Bezárod tenyeredet, és mosolyogni fogsz. Belül is. Arra gondolsz majd, hogy Tündér vagy.
Kisvárda, 2016. március 31.
Kapcsolódó: