Lubmilának I.
Igen, megéri, és jól varázsolni csak egy igazi tündér tud ám.
S benne, akit ama kegy ért, hogy egyszer megérintette a varázs, egy gondolat születik. Amely szárnyra kel, kiszökik az ablakon, titkon suhan át a csendes udvaron, föld alatt, föld felett utazik. Át a kihalt metrón, az alvó buszokon, rejtőzve a sápadt fények mögött, kanyarogva-keringve az autók között az utcákon.
Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.
Budapest, 2016. január 1.