Még mindig az a titkom, mint akkor,
Nem szabadultam meg a haláltól,
Csontos keze a torkomon pihen,
Minduntalan a fülembe liheg.
Mivel a lelkem egy szabad madár,
Átszeli a fekete éjszakát,
Amíg a fejed párnákon pihen,
Föléd hajol régen volt szerelmed.
Közel a pilládhoz, úgy csodállak,
Legszebb virága a félhomálynak,
Holdsütötte fehér bőröd érzem,
Illatod bódít szépen, csendesen.
Eggyé válni veled, ez a jövőm,
Készülj drágám, én beléd költözöm,
Alvó testemet érted elhagyom,
Mire felébredsz, már benned lakom.
Kisvárda, 2011. március 20.