Soha nem kérdezték, hogy ki vagyok,
Soha nem tudták, mit is akarok.
Soha nem értették, ha kérdeztem,
Soha nem akarták, hogy megértsem.
Rád nézve lelkem ökölbe szorul,
Arcom a gonoszságtól eltorzul.
Csak egyszer vágynád a halált velem,
Te sem félnél már többé sohasem.
Vérszomjasan az erdőket járom,
Az egész lényedet én akarom.
Ha még meg akarsz találni engem,
Akkor gyászéneket dalolj nekem.
A lány elbújt szépen a sarokban,
Csendben figyel a mindennapokban.
A sötétből néha hozzám beszél,
De a fényben örökké csak lenéz.
Életemen örök éjszaka ül.
A szerelem is elszökött végül.
Engem miért figyel a fagyott ég?
Hiszen elvettem bűneit már rég.
Kisvárda, 2003. január 28. /kedd/