Visszaváró

Azon két este emlékére, amikor is egy idegen lány, aki a legszabadabb volt közülünk, új utakat nyitott bennem a gondolataival, a puszta létezésével. Gyere gyönyörű idegen, táncolj velem, Sohasem láttam hozzád foghatót még. Mint a hamu, esik szét a kétség közeledben, Ma este az angyalok elfordulnak, ne félj! Te eredeti vagy, rajtad nincsen festék, Csak […]

Meghalt a testem és a lelkem, Az Istent én úgysem érdeklem. Elindulok hát valamerre, Hová senki sem merészkedne.

Megláttam az arcodban egy új világot, Elkaptam a sejtek közti valóságot. A gyönyörű fénye sugárzó bensődnek, Gyógyírként szolgált az elsorvadt lelkemnek.

Értsd meg végre, hogy nekem nem kellesz, Belőled minden varázs kiveszett. Nem vagy már több, csak egy vadidegen, Eltűnök lassan a sötétségben.

Amíg aludtál, én ma is nálad jártam, Megsimogattam házad körül a fákat. Mindig újraélem egy percbe sűrítve, Mi velünk történt, semmit ki nem felejtve.