…mégis eshet örökké…

Tűzasszony

Letéptem magamról mindent, amit láncnak véltem, vágytam a szabadságra. Ámde, igyekezetemben valami nagyon fontos is elszakadt. Már tudom, az nem a láncok közül volt való, hanem kötelék volt.

A tűz hátán jártam hát szabadon, hogy lássam, képes vagyok-e még érezni. Sentio, ergo sum.

Szinte mindenhol csontig égtem, ez nem az a tűz volt. Viszont, újra kerestem a közelségét, mert rájöttem, kiváló vezeklés. Végigsimítottam felhevült testét minden éjjel, ami neki kéj volt, nekem pokoli kín. Húsommal tápláltam szentségtelen fényét.

Most a bűntudatom fehérlik, de még csak meg sem tisztultam. Ez nem az kín volt.

Gallus Lupus Scaevola

Tatabánya, 2012. március 13.

Vers találomra
  • Szeress a távolból

    Mint hideg eső, zuhog a könnyem, Biztat arra, végleg befejezzem. Megtagadtam minden barátomat, Sötét pillád kelti álmaimat.

  • Ezüstskorpió

    A tökéletességre törekszem, Félbehagyott utakon elfekszem. Ne kérdezz tőlem soha semmit sem, Nyomd a gázt, nincsen miért felkelnem.

  • Pedig akartam

    Pillanat műve volt az egész, Igen egyszerű volt, és merész. Nem láttuk a napot és a fényt, Teremtettünk egy új ünnepélyt.

  • A jóság pokla

    Odaadtad mindened nyomorult öregember, Most egymagadban ülsz, és hallgatod a tengert. Homályos szemeid is már majdnem lecsukódnak, Egyedül vagy, és az emberek bezárkóznak.

  • Gyógyíts meg!

    Fertőző lesz minden, mi közelembe kerül, Terjeszti a vírust, majd meghal legbelül. Temetetlen teste a feledésbe merül, A lelke az örök kárhozatba kövül.