…mégis eshet örökké…

Ismeretlen szépség

Megláttam az arcodban egy új világot,
Elkaptam a sejtek közti valóságot.
A gyönyörű fénye sugárzó bensődnek,
Gyógyírként szolgált az elsorvadt lelkemnek.

Sejtelmes zene a csendben, csak én hallom,
Mosolyod eltompítja az akaratom.
Önkontroll nélkül, szemem megva…

Szavakkal elmondani ezt képtelenség,
Tíz percre elűzted életem zord telét.

Kisvárda, 2003. május 25. /vasárnap/

Vers találomra
  • A mese, a valóság és mi

    Én vagyok a hóember, te vagy a kályha, Holdfényben kérlek fel egy utolsó táncra. Nyelveink egymáson pihennek, forognak, Szerelmük ízében nyugalmat találnak. Kisvárda, 2005. június 16. /csütörtök/

  • A hívatlan vendég

    Újat még most sem mondhatok, Én mindig lelkéért sírok. Ma is eljött egy időre, Csakhogy szívemet kísértse.

  • Mindenkit zavarok

    Kihunynak lassan az északi fények, Most tőled új életet remélek. Ma láttam egy szellemképet, itt kísért. Nem te voltál, talán vágyam igéz. Mindenkit zavarok. Mindenkit zavarok.

  • Szenvedélyes-szerelmes album

    Erre úgyis mondják majd sokan, hogy Ez egy mese, ami nem volt igaz, De te csak varázsolj a szívemmel Egy csillagos erdő közepében.

  • Nem tudom

    Mindig eljössz, hogy engem bánts, Nekem jó éjszakát kívánj. Felhasználva így mindenkit. Teljesítsd dühöd, terveid!