Megátkoztak egy újabb testtel,
Küzdhetek ismét a bűnökkel.
Olvasom újra az unt könyvet,
Nézem újra a szakadt filmet.
Elme mögött az ajtó zárva,
Gyászt hozok én a valóságra.
Egyre csak vonszolsz magad után,
Nem tudsz semmit rólam, és ez fáj.
A kínokat én is átélem,
Pedig nem kértem tebelőled.
Ketrecben elzárva évekig,
Eltakarnak engem szemeid.
Néha hiszed, az élet álom,
Van úgy, hogy halálodat várom.
Olyan is, hogy sajnállak téged,
Adok könnyeket, ha nem kéred.
Nem vagy semmi, és néha érzel,
De az élet rossz útra terel.
Kitörnék innen, de nem hagyod,
Ember, örökké rabod vagyok.
Volt már, hogy eladtak gonosznak,
A Pokol mélyére ledobtak.
A szabadság bárhol jutalom.
Hiányom látszott az arcokon.
Isteni erőkből születtem,
Önmagamat meg nem ölhetem.
Halálomról más dönt felettem,
Úgy látszik, én rabnak születtem…
Kisvárda, 2003. augusztus 5. /kedd/