Sok dolog megtörtént, de nem minden.
Én még a teljességre törekszem,
Ami vágyként kiröppen lelkemből,
Megteszem, hogy bóduljak a kéjtől.
Vágyak tengerébe vetem magam,
Édes vize borítsa el szájam.
Mindenhol érintkezzek hát vele,
Ne zavarjon senki szentbeszéde.
Míg bizseregve vergődök én is,
Kiélek majd mindent helyetted is.
Más állapotban, csak rám figyelek,
Belém a józan ész nem költözhet.
Nem foghat semmi, mit nem akarok,
De van fájdalom, mit én választok.
Ha fokozza mámorom, mire vársz?
Húzz mélyebbre, levegő se kell már…
Kisvárda, 2007. szeptember 19. /szerda/