A bor elkábít, az élet gyilkol.
Rám boldogan sohasem mosolyog.
Hidegben fázik, melegben izzad,
Érték nem hagyja el az ajkadat.
Te ösztönlény, lásd meg végre magad!
Nem emlékszel, hogy mi volt a parancs?
A szűz megszült, és te csak itt fetrengsz,
Ha mocsok kell, tudod, hol kereshetsz.
A lángok mardosnak, de ez nem fáj,
Sőt, még erőt adnak, hogy zuhanjál.
Nem hagyom el soha a mélységet!
Legyőzted, én leszek ellenséged!
A fényszáladat sötétbe mártom,
Száraz szívembe döfve jól tudom,
Halálom percében is lenézel,
Kevély vagy, velem együtt tűnsz majd el!
Debrecen, 2008. február 27. /szerda/ – március 6. /csütörtök/