Erre úgyis mondják majd sokan, hogy
Ez egy mese, ami nem volt igaz,
De te csak varázsolj a szívemmel
Egy csillagos erdő közepében.
És fényes utakon táncolj nekem,
Január végén érted születtem.
Láthatom, milyen a tánc a hóban?
Csak téged szeretlek, a távolban.
A hold bús fia könnyeket ott ejt,
Ahol a vadrózsák égig nőnek.
Az erdő szirénje arról dalol,
Lemuria volt az otthona egykor.
A jégkirálynő szíve tűzből van,
Mindörökké ősz, dúdolja halkan.
Volt sok álomtalan éj, néztelek,
Úgy teremtettek, hogy szeresselek.
Hallom a fülemüle énekét,
Az éjszakába kiáltom nevét:
Álom.
Kisvárda, 2005. február 8. /kedd/