Az igazi, mély szerelmed megéget,
De ő a jég is, hűsíti sebedet.
Ha behunyod a szemedet, láthatod
Azt a világot, amit én kínálok.
Lényegtelen dolgok kívül maradnak,
A válasz, mi mélyen benned lapulhat.
De ha azt mondod, ennek nincs értelme,
Neked is kell az ostobák győzelme,
Menj csak, várnak terád a csalfa fények,
Hol bekötött szemű lelkek elégnek.
Hogy lehet honvágyam, ha nincs otthonom,
Miért is muszáj mindenkit elhagynom?
Ha a föld végleg kivetett magából,
Miért kapnék az édenkert javából?
Kisvárda, 2004. március 2. /kedd/