Ha felkel az első napsugár,
A lelkemen egy mély léket vág.
Félholt vagyok félholtak között,
Ha az éj uralma megtörött.
Gyere akkor is, ha nagyon fáj,
Átkozz meg, legyek a félhomály.
Telihold és éji madarak,
Kárhozott lélekkel utaznak.
Harc a fénnyel az örök létért,
A gyávák nyúlnak is fegyverért.
Űznek az idő tengerén át,
Agyuk egy szót ismer, a halált.
Eremben megkövesedett vér,
Átlátszó fátyol, ha hozzád ér.
Ott a fal, mi az egekig ér.
Igyál egy kortyot, létünk a vér.
Kisvárda, 2003. március 18. /kedd/
Kapcsolódó:
– Éjféli árnyék
– Fájdalmam képei
– A létezés elviselhetetlen színei
– Vannak, akik azt mondják