Félelmet ültetek az üres szívekbe,
Fátylat húzok a kegyetlen szemetekre.
Ha alkony van, én végigjárok köztetek,
Fülekbe súgom, átkozottak legyetek!
Éjszaka születtem, ő szerető anyám,
Ha engem akarsz, csak este érhetsz hozzám.
Megbúvó baglyokkal szórja meg a fákat
Királynőm, amik a lelkemre vigyáznak.
Túl, azokon a fekete-kék hegyeken,
Már eleve egy koporsóban születtem.
Ha sötétség tombol, és ölhet a hideg,
Eljött az én időm, hát útra is kelek.
Az éjszaka illata csábítva ébreszt,
Olyankor nekem mindig annyira kellesz.
Árnyak futnak végig egy elszáradt rózsán,
Csontjaidból készült hófehér koronám.
A végtelen hómezőn ömlik a vérem,
Odafönn a varjak énekelnek nekem.
Az üldözőim lassan elérnek engem,
A reggeli napfény átdöfi a szívem.
Budapest, 2007. június 28. /csütörtök/