Nekem zenélnek a lombok, a fák,
Lelkemből nő tízezer szivárvány.
Az éjszaka engem hív nap mint nap,
Léptemre szállnak színes madarak.
Rettegj attól, ha már leszállt az éj,
A számodra nincs akkor menedék.
Üldözlek, míg bosszúm beteljesül,
Ki véremet issza, megrészegül.
Próbáltál megölni imával, fegyverrel,
Próbáltál hatni rám hazug beszédekkel.
Fagyott emlékek melegítik a szívem,
Fejfádon pihen most remegő két kezem.
Kisvárda, 2001. december 19. /szerda/