Mindig eljössz, hogy engem bánts,
Nekem jó éjszakát kívánj.
Felhasználva így mindenkit.
Teljesítsd dühöd, terveid!
Kegyetlen vagy, de legbelül,
A vérző szíved nem enyhül.
Fájdalommal borít el, hogy
Lelkem fájdalommal felel.
Kíváncsi vagyok estédre,
A szíved féltett kincsére.
Vajon zokogsz még a csendben,
Vagy reményt látsz a sötétben?
A kereszten megkínoztál,
Oldalamba döfted lándzsád.
Mérged oly gyorsan hatott rám,
Nevedet mormoltam kábán.
Tudod mit, drága Liliom?
Emlékedet másnak adom.
Szenvedjen csak az ostoba,
Én várok egy új alkonyra.
Kisvárda, 2003. január 19. /vasárnap/