Ha Isten egyenesen hozzád küldte legigazabb társad, hogy felemeljen mély önsajnálatodból, magányod halott tengeréből.
Ha láthatatlan voltál mindig az emberi szemek számára, ám ő észrevett, és mindig csak terád szerette emelni a tekintetét, csak rád vigyázni.
Ha miatta és őérte szülte táncát a fény benned, mert elkezdted felfedezni a tisztán szép dolgokat is a világban, mert az ő gyönyörű szeme a tiéd is volt már.
Számomra az éjszaka mindig egyet jelentett a szabadsággal. Már gyermekkoromban az éj színét hordtam, és együtt utaztam a csillagokkal. Ez az a napszak, amikor igazán felébrednek az érzékszerveim, az ösztöneim. Letisztulnak bennem azok a dolgok, amelyek napközben gátolnak. Ilyenkor vagyok a legkreatívabb, ilyenkor élek igazán.
Megijedek, félek, megijedek, félek,
Egy láncról lelógó húscafaton élek.
Megijedek, félek, megijedek, félek,
A világon mi értelme a tetteknek?
Kisvárda, 2005. augusztus 25. /csütörtök/
Nemsokára meghalok,
De mi az, amit itt hagyok?
Néhány okos gondolat,
Amit akárki hordozhat.
Kisvárda, 2003. január 8. /szerda/