Csak egyszer láthatnálak olyan szépnek,
Mint amilyennek én elképzeltelek.
Újabb érzést hoz nekem újabb évszak,
Sok mindent adtam az égett illatnak.
Valahogy mindig csak mellém kerülsz és
Valahogy törvényszerűen elkerülsz.
Egyik kézzel adsz, másikkal elveszel,
Csak játszunk mindig a nyári estékkel.
Köröttünk minden ledobja ruháját,
Akkor is járjuk az erkölcsök útját.
Ha kívül minden elhal, és szürke lesz,
Szíveddel telik meg olyankor szívem.
Csak téblábolunk, csavargunk, bolyongunk,
De egymással mi mindig összefutunk.
Te vagy örök társam, mint hó a ködnek,
De sajnos minket más-más síkra küldtek.
Kisvárda, 2004. március 17. /szerda/