Az éjszakákkal együtt elutaztam,
A nappalokkal mindig elaludtam.
A Feneketlen tó zöldellő partján,
Ez történt, egy képzeletbeli sétán:
Lámpák égtek az éji sötétségben,
A bíbor tüzek meg ott a lelkében.
Akinek csak tudott, mindig segített,
Csak azért, mert valakit úgy keresett.
Talált ő mindent, ami neki kellett,
Ó, a Gyöngyhalász életeket mentett.
A tébolyult magány vak sírja felett,
Hiszed, vagy sem, örökké reménykedett.
A gyötrődő Gyöngyhalász gyöngyöt talált,
Önzetlent, jót, amitől szép a világ.
Nem tarthatta meg, mert csak bemocskolná,
A gyötrődő Gyöngyhalász gyöngyért kiált.
Igazak álma, vagy álmok igaza?
Igazak álma vagy, Álmok Igaza!
Kisvárda, 2004, június 17. /csütörtök/
Kapcsolódó: Csillaghattyú