Friss kenyér helyett fekete sár,
Új fészket rak a költöző nyár.
Összeszedi szétszórt holmiját,
De néhányszor még visszanéz rám.
Az ég is változik felettem,
Gyönyörű fák nőnek mellettem.
Bárhol vagyok, adott egy érzés,
Több nekem ez, mint a létezés.
Az igazság maga a belső,
A világ arca egy temető.
Lehet jobb a hely, ahová mész,
Ha megállsz, lélekvesztőbe érsz.
Kisvárda, 2004. július 21. /szerda/