Ha testem nem börtön volna,
Akkor lelkem tovaszállna
A csillagos égbolt felé.
Sohasem láthatnál többé.
Az elmémen ezer lakat,
Szárnyaimra követ raknak.
Lopva figyelem táncodat:
Nem lehet más, csak varázslat.
Vadászok az éjszakában
Rám találnak mostanában.
Egyre több kell a véremből,
Mert rettegnek istenüktől.
Eljöttek értem a Hollók,
Búsan, zokogva mosolygók.
Nem kell, hogy rabként vigyenek,
Én boldogan, önként megyek.
Kisvárda, 2002. október 3. /csütörtök/