Suttogtál nekem, hogy alig hallottam,
A csendben ott volt minden, mire vártam.
Arcod itt van, úgy alszom el, kedvesem,
Én senki mástól, csakis tőled féltem.
Elvittél engem olyan sok szép helyre,
A csodálatos, teljes életedbe.
Tőlem azt vártad, hogy majd kincsed leszek,
Vigyáz rám Liliom szeme, nem lettem.
Sok minden történt, megfagytak a szavak,
Sárgult lapjaim üresen maradtak.
Én a könnyeidet ittam, nevettél,
És én nem láttam, csak egy fülemülét.
Újra csak képzelet, csak ízelítő,
És újra, el semmi sem felejthető.
Ilyetén formán az élet kínlódás,
Ma álmodni, az lenne a megváltás.
Kisvárda, 2004. június 15. /kedd/
Kapcsolódó: Csillaghattyú II. – A Gyöngyhalász