Tizenegy démon a sivatagon át,
A tizenegy démon őriz egy kriptát.
Meleg nappalokra hideg éjszaka,
Téged is elért a démonok szava.
Mi egyik éjjel még csak múló álom,
A következőn már az lesz halálod.
Kinézel a csillagos városodra,
Lüktet, rohan és veled felrobbanna.
Felhőkarcolók, csillogás és jólét,
Bénítja szépen az Ősök erejét.
Már három napja nyomasztó az este,
A szobádban italt töltesz remegve.
A távolba tekint igéző szemed,
Az orvos szerint beteg lett a lelked.
A hangok és a képek meg nem szűnnek,
Útra kelsz végül elérni végzeted.
Fejed a Hang irányába kapkodod,
A hotel portása gyógyszert hozatott.
Lelassult a világ most körülötted,
A kövek alatt is csak Azt keresed.
A repülőn, a vonaton és hajón,
Egy üres hely temelletted mindig volt.
Már a kezedet megfogja, úgy vezet,
Mint a rózsafabot a régi filmben.
Az oázisba sem térsz be, nincs miért,
A kripta innen már csak néhány lépés.
Magába szív, örökre elfogva tart,
Már tudod, a külvilág börtönben van.
Tizenegy démon a sivatagon át,
A tizenegy démon őriz egy kriptát.
Meleg nappalokra hideg éjszaka,
Téged is elért a démonok szava.
Kisvárda, 2004. szeptember 7. /kedd/