…mégis eshet örökké…

Éhes szívednek

Éhes szívedre a vágyaim szállnak,
Nevető szemedet rejted a mának.
Gyönyörű lényed csak az én zálogom,
Minden percben a szerelmed kívánom.

Átestem újra az idő résein,
Vérben úsztam az őrület hegyein.
Megmostam a kezeim, tiszta vagyok,
Legbelül egy mézédes hangot hallok.

Nem zuhog szakadatlan vér az égből,
Nem nőnek karók a gyötört testemből.
Nem látom minden nap a halál nászát,
Nem érzem már a szeretet hiányát.

Kíváncsi lett Isten, mennyi az idő,
Azt kérdi a Halál, ki viszi el őt.
Levelek hullnak vissza, fel a fára,
Az ősz legyint egyet az elmúlásra.

Szeretlek, csak mert szeretni akarlak,
Szeretlek, csak mert szeretni kívánlak.
Szeretlek, csak mert szeretlek szeretni,
Szeretlek, mert nem lehet nem szeretni.

Kisvárda, 2005. április 15. /péntek/

Vers találomra
  • Sötét istenek

    Mint a holló az égen át, Végigszelem az éjszakát. Átkarol egy furcsa érzés, Különös, hideg érintés.

  • Mindenből fekete

    Akik ott voltak, lelkem soha nem értették, Ki érezte volna, nem tette tiszteletét. Amit bennetek találtam, szilánkok csupán, Én feláldoztam mindent a mélység oltárán.

  • A hóhér

    Ha jó nem lehetek, hát leszek rossz, Én leszek, ki elhozza a poklot. Elvesz mindent, mi egykor fontos volt, Istenének tekinti a gonoszt.

  • Mindig itt vagy

    Ha belül épp nagyon vérzek, Ne akarj éntőlem szépet. Szálljon békésen a holló, Menjen vele a haldokló.

  • Az éjszaka karmai

    Az éjszaka karmai tépik húsomat, Éles fogai roppantják csontjaimat. Vajon miért mindig az kell, ki kegyetlen, Miért nem hiszünk az unalmas szentekben?