Ha belül épp nagyon vérzek,
Ne akarj éntőlem szépet.
Szálljon békésen a holló,
Menjen vele a haldokló.
Véres csókod méreg legyen,
Ízét érezd a könnyemben.
Szólj hozzám idegen nyelven,
Minket más soha ne értsen.
Halk moraj, testem megmozdul,
Örökké csak feléd indul.
Persze, mással vagy, akkor jó.
Így a halálbűz átkarol.
Megtettem mindent, nem elég,
Most már engem vigyen az ég.
Olyan rossz, hogy hozzám kötődsz,
Bennem életeket is ölsz.
A szenvedésnek ára van,
Testem földbe kerül, ha van…
Nem lehet így élni tovább,
Álmok Völgye, jövök hozzád…
Szerinted most merre menjek?
Ennyit szólj, és megszeretlek.
Ha nem tudom elmondani,
Ne is akarj megérteni…
Kisvárda, 2003. január 29. /szerda/