Az eső bárcsak elmosna mindent,
Lelkem még mindig teérted reszket.
Minden percben csak téged kereslek,
Idézek hát néhány régi képet…
Voltam népek fényes birodalma,
Voltam beteg, ki inkább meghalna.
Voltam madár, ki csak neked dalol,
Voltam paplovag, ki bűnnel dacol.
Voltam erdő elveszett gyermeke,
Voltam hóhér, ki mindig temetne.
Voltam ragyogás, amit csodálhatsz,
Voltam parázs is, min bátran járhatsz.
Voltam veled egy kopott szobában,
Voltam társad nyolc királyi bálban.
Voltam árny, ki mindenhova követ,
Voltam olyan, mit nem láthat szemed.
Az eső bárcsak elmosna mindent,
Álmom még mindig csak téged kerget.
Jó lenne már egyszer útra kelni,
De ide többé vissza nem térni…
Kisvárda, 2002. augusztus 14. /szerda/