Kihunynak lassan az északi fények,
Most tőled új életet remélek.
Ma láttam egy szellemképet, itt kísért.
Nem te voltál, talán vágyam igéz.
Mindenkit zavarok.
Mindenkit zavarok.
Gyere el, ne hagyd, hogy végleg elégjek.
Látod a hamut? Meg nem tért lelkek.
Én, ki többé vissza nem megyek, ó nem.
Itt a túlvilágon is kereslek.
Mindenkit zavarok.
Mindenkit zavarok.
Ne várj tőlem sokat, én nem az vagyok,
Ki átad neked fényes csillagot.
Csak eltévedt, gonosz álmokat találsz,
Betegen és fáradtan vár, csak rád.
Mindenkit zavarok.
Mindenkit zavarok.
Ha nem jössz el végre, hát nekem végem,
Lent a földben végzi álmos testem.
Hogy ne zavarjak oly sok érző embert,
Tépd ki végleg a merev, hűs szívet.
Hiába.
Kisvárda, 2003. március 14. /péntek/