Újat még most sem mondhatok,
Én mindig lelkéért sírok.
Ma is eljött egy időre,
Csakhogy szívemet kísértse.
Mondj valamit, és elmegyek,
De tudd, csak rád emlékezek.
Mit nem mert kezed, megteszem,
Tüskéket szúrok szemembe.
Tényleg elszököm, mint a nyár,
Nem bírom lényed látványát.
Feltűnsz árva pillanatra,
Majd rohansz tova zokogva.
Miért kell neked eljönni?
Ó, napokig kell temetni.
Értsd meg végre, én szeretlek,
De démonom el nem enged.
Kisvárda, 2003. február 8. /szombat/