Szomorú tűzmadár
Idegen völgybe száll.
Felkel, majd elalszik,
Mámorban felsikít.
Nekem az kell, aki éjszaka egyedül van,
Ki szomorúan kóborol a zivatarban.
Ki sárga ablakok alatt honvágyat érez,
A keblére fekteti a meghalt terveket.
Én vagyok a hóember, te vagy a kályha,
Holdfényben kérlek fel egy utolsó táncra.
Nyelveink egymáson pihennek, forognak,
Szerelmük ízében nyugalmat találnak.
Kisvárda, 2005. június 16. /csütörtök/