…mégis eshet örökké…

Téli napsütés

Silány, megfagyott érzékszervek.
Tompa, kiélt aggyal kereslek.
Önkontroll nélküli imával,
A legkegyetlenebb halállal.

Sátáni fegyverek kezemben,
Az összes angyal énellenem.
Utolsó könnycsepp, és már vége,
Befészkelem magam lelkedbe.

Jóslattal, és sötét átkokkal,
Felvértezve a félhomállyal.
A fekete gyertya fényénél,
Emléked még mindig bennem él.

Kisvárda, 2003. február 6. /csütörtök/

Vers találomra
  • Istenkáromlás

    Azt hiszed talán, hogy megvéd téged Az Isten, kitől nem lehet kérned? Legyen tiszta agyad, és vedd észre, Szomjazz te is a Pokol kéjére.

  • Súlyos lelki sértés

    Halálom után a testedbe költöznék, Átélnék mindent, ami még kettőnkben szép. Együtt fürdenénk a nyári napsütésben, Én vigyáznék rád a téli nagy hidegben.

  • Liliom

    Messze, egy másik erdő közepén, A legzordabb éjszaka kezdetén, Ott születik meg ő, Drága kis Liliom.

  • Káin második megkísértése

    Egy hideg szobában egyedül, Zuhog az eső, és legbelül Valami nem hagy most nyugodni, Azt az ártatlant meg kell ölni.

  • Elfeledett mesék

    Volt, mikor ott állt előttem, Legbelül nagyon könnyeztem. Szép lesz minden, azt képzeltem, De bilincs csörrent kezemen.