…mégis eshet örökké…

Liliom

Messze, egy másik erdő közepén,
A legzordabb éjszaka kezdetén,
Ott születik meg ő,
Drága kis Liliom.

Ahol táncra kelnek a tündérek,
Hol muzsikálnak a harmatcseppek,
Ott nevet nagyon ő,
Drága kis Liliom.

A szivárvány lábánál kincs lapul,
A sötétben fenn egy bagoly dalol,
Ott rejtőzik el ő,
Drága kis Liliom.

Éjszaka lényeit napfény bántja,
A múltba veszett az összes álma,
Ott zokog nagyon ő,
Drága kis Liliom.

A szomorúság a végét járja,
Olyan gyönyörű az eső tánca,
Ott hal meg végleg ő,
Drága kis Liliom.

Kisvárda, 2002. február 1. /péntek/

Vers találomra
  • Könnydal

    A jéghideg ágyamba befekszem, Eljön ma értem, én azt remélem.

  • Akiket a bánat visz el

    Halványsárga képek örökös hullámzása, Elfáradt, beteg testünk tompa puffanása. Vészjóslón bólogató komor lombkoronák, Az ajtónk rég nem nyitható, a zár elrozsdált.

  • Lassú halál

    Félek. Egyedül vagyok. Gyengén. Remegve, üresen.

  • A mosolygós pesti lánynak

    Azon két este emlékére, amikor is egy idegen lány, aki a legszabadabb volt közülünk, új utakat nyitott bennem a gondolataival, a puszta létezésével. Gyere gyönyörű idegen, táncolj velem, Sohasem láttam hozzád foghatót még. Mint a hamu, esik szét a kétség közeledben, Ma este az angyalok elfordulnak, ne félj! Te eredeti vagy, rajtad nincsen festék, Csak […]

  • Mindenből fekete

    Akik ott voltak, lelkem soha nem értették, Ki érezte volna, nem tette tiszteletét. Amit bennetek találtam, szilánkok csupán, Én feláldoztam mindent a mélység oltárán.