Fekete madár száll az égen át,
Szemében élete, nem nézne rám.
Hajnalodik, hunynak a csillagok,
A végén a madárral elhalok.
A képzelet a valóság előtt
Takarja, mi már annyiszor megölt.
Csak a halál választhat el minket,
Ríkatja az eltévedt gyermeket.
Nincs eredendő rossz, eleve jó,
Tettemtől válnak olyanná dolgok.
Álmodok egy végtelen éjszakát,
Ne sirasd meg az idő múlását.
Jöhetsz, és megbújhatsz a lelkemben,
Fürödhetsz a lángok tengerében.
Egy más fantázia, újra álom,
A helyemet végleg megtalálom.
Nincs mit mondanom, csendbe költözöm,
Emléked biztos, hogy visszaköszön.
Az enyém vajon ott lehet veled?
Bénítja-e még táncoló tested?
Kisvárda, 2003. szeptember 9. /kedd/