Egy szent testből a legszentebb céllal,
A kis gyermek hát végre megfogant.
Zárt szemmel üvöltött a világra,
Rá sem nézett szenvedő anyjára.
Majd szántott kíváncsi tekintete,
Mindenhol az ő jussát kereste.
Csakis magának akart itt mindent,
A múltat, a jövőt, és a jelent.
Felnőtt, és a szürke valóságban
Sokat szenvedett csúf magányában.
Ő sem maradt adósa senkinek,
Eltiport minden összetört lelket.
Öreg lett, és egy füstös kocsmában,
Ott volt minden koszos poharában.
A cél és a test enyészeté már,
Gondolata elmúlás felé jár.
Halálos ágya mellett egy árnyék,
Véget ért a gusztustalan játék.
A távolból gyereksírás hallik,
Szelleme a gyermekbe költözik.
Kisvárda, 2003. január 21. /kedd/