Nincsen agyatok, mert nem akartok.
Csak, mit parancsoltak, azt hallotok.
Megmondják nektek, mit gondolhattok,
Élvezitek azt, hogy butulhattok.
Kényelmes ez nektek, nem tagadtok,
Bólogatni is együtt szoktatok.
Csalódást ti soha nem okoztok:
Minden ötletet máris tiportok.
Gyűlölitek azt, aki másként él,
Ki szabad szívvel ihletből zenél.
Nevettek, intettek, elfordultok,
Pixeles istenekre hallgattok.
Így éltek hát, és ami még rosszabb,
Mint kórság, ontjátok a szavakat.
Mosdatlan szájjal köptök száz igét,
Megölnétek minden szabad egyént.
Ami még rémes, azt képzelitek,
Ti vagytok, kikért minden született.
Hiszitek, hogy szabadok vagytok, de
Parancsra sírtok, esztek, alszotok.
A reklám vége: útnak eredtek,
Venni egy hasztalan semmiséget.
Közben álmotok szépen éhen hal,
A föld már nem ápol, csak eltakar.
Semmik vagytok ti az én szememben,
Lelketek lepusztult és színtelen.
Kisvárda, 2007. november 29. /csütörtök/