Megidézett vágyálom

Itt állok most sárban, előtted, Remélem, hogy így is megértesz. Repülni, repülni, repülni, Az idő tengerét átúszni.

A világ csak jobb lehet nélkülem, A Pokol pedig rosszabb énvelem. Testemet vetem az állóvízbe, Fülemben cseng elmúlás-zenéje.

Nem szeretem a napot és fényt! Mert nem hoz el nekem új reményt. Nem kecsegtet jóval és széppel, De áltat álnok szenvedéllyel.

Egy halott csillag ártón nyugszik tenyeremben, Hajamban rejtőzve csattognak a vasfogak, Te már akkor tudtad, mikor én még nem voltam, Miket hallasz majd tőlem, és hogyan érezlek.

L-i-l-i-o-m… Tényleg utoljára gondolok rád, Szerelmet vallanék, ha hallanád. Utoljára engedlek közelbe, Lelkem veled csak többet szenvedne.