…mégis eshet örökké…

Csillagfény

Ez a világ olyan durva,
A lelkem annyira ronda.
Szeretném, ha reggel lenne,
A bűnös ma megfizetne.

Hegyek között egy remete
Hitte, hogy élhet békében.
Felhők között egy vad szempár
Leste, élete mily sivár.

Terveket sző az éjszaka,
Hunyorogva őt hallgatja.
Lopva mereng a távolba,
Fájdalmát égbe kiáltja.

Kisvárda, 2002. május 21. /kedd/

Vers találomra
  • Az éjszaka karmai

    Az éjszaka karmai tépik húsomat, Éles fogai roppantják csontjaimat. Vajon miért mindig az kell, ki kegyetlen, Miért nem hiszünk az unalmas szentekben?

  • Csillagfény

    Ez a világ olyan durva, A lelkem annyira ronda. Szeretném, ha reggel lenne, A bűnös ma megfizetne. Hegyek között egy remete Hitte, hogy élhet békében. Felhők között egy vad szempár Leste, élete mily sivár. Terveket sző az éjszaka, Hunyorogva őt hallgatja. Lopva mereng a távolba, Fájdalmát égbe kiáltja. Kisvárda, 2002. május 21. /kedd/

  • A mese, a valóság és mi

    Én vagyok a hóember, te vagy a kályha, Holdfényben kérlek fel egy utolsó táncra. Nyelveink egymáson pihennek, forognak, Szerelmük ízében nyugalmat találnak. Kisvárda, 2005. június 16. /csütörtök/

  • Eltévedt madarak dala

    Ha létezne a Sátán, Már eljött volna hozzám. Ha létezne az Isten, Már nem maradna csendben.

  • Egy lépés, és zuhanok

    Ahol most vagyok, az kénköves pokol, Amit tesztek, fáj kibírhatatlanul. Közben csodálkoztok őrületemen, Könnyeket nem hullatok jókedvemben!