Hallgatag magányom a búskomor árnyékod, Nyomodba szegődött a fekete zarándok, Nem tudsz szenvedésemről, úgy éled életed, Nem figyelsz te rám, pedig ez lesz, mi eltemet.
Az egyik gyerekkori szobámban keresem a pillanatokat. Másodszor tudtam hazajönni ebben az évben. Kint pöttyös minden, az éjszaka zord. Szolid fénynél hallgatom a párkányon a szabálytalan kopogást. Zene ez is. Egyre jobban esik, ricsajt hallván kintről, tudom, hogy mi történt. Kimegyek.
Az avarban lépteket hallok, Szívemben félelmet találok. Izzadtságban úszik a testem, Megfövök lassan a hidegben. Most Isten szemébe tekintek, Úgy látom, hogy engem megvetnek. Kisvárda, 2003. augusztus 12. /kedd/
Az oldal tartalmát és a szabadon letölthető anyagokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi. Előzetes engedély nélkül nem terjeszthető sem nyomtatott, sem digitális formában. Sem részben, sem egészben.
Teljes szöveg.
Ezen sorok a kisvárdai, budapesti, debreceni, tatabányai és a végtelen éjszakában születtek.
Színes álmokat!
Estvilág.hu, készült Őszfalvy László által, aki minden jogot fenntart magának.