Szomorú arcomat párnákba temetem,
Ne kelljen a kiürült szemedbe néznem.
Mágikus jeleket rajzolok a falra,
Takaróm rezdül, és repít az álmokba.
Itt sem vagyok, valóságban hagylak téged,
Már szelem is az álombéli egeket.
Nagyon-nagyon messze innen földre szállok,
Gyermekkori mesékben otthont találok.
Illatos szőlőlugasok, tarka rétek,
Én minden apró csodát újra megélek.
Romos falú régi ház szúró illatát,
Az ősöreg kezek érdes imádatát.
Debrecen, 2009. október 25.