…mégis eshet örökké…

Szomorú film

Nincs otthonom, nincs hazám,
Kolonc vagyok a világ nyakán.

Halk léptek, nem hall senki,
Jól esne most egyet zokogni.

Hozzám szólna, nem hagyják,
A dalát visszafelé játsszák.

Amikor könnyek hullnak,
Az angyalok mind itt jajgatnak.

Szelíden megérint most,
Súgja, ő is az őszért rajong.

Kisvárda, 2003. január 23. /csütörtök/

Vers találomra
  • Az esőkirály

    Előtte napsugár, utána szivárvány, Nem kell senkinek a szürke Esőkirály. Elűzik és megátkozzák lelkét százszor, Nevét is kitörlik az összes naptárból.

  • Liliom, mai szemmel

    Csak egyszer láthatnálak olyan szépnek, Mint amilyennek én elképzeltelek. Újabb érzést hoz nekem újabb évszak, Sok mindent adtam az égett illatnak.

  • Mindenből fekete

    Akik ott voltak, lelkem soha nem értették, Ki érezte volna, nem tette tiszteletét. Amit bennetek találtam, szilánkok csupán, Én feláldoztam mindent a mélység oltárán.

  • Időben elérjük egymást

    Gyere, és nézz belém mélyen, Mert a romjaim fölött Megláthatod azt, ami majd Téged szépen megköszön.

  • Karcolatok egy kőkapun

    Vissza A leszakadó egeken ezernyi titkom ül. A távolba nézve halok, úgy, mint rég, veszettül. Hallom a hangokat, amik megszállják a testem. Elnyomnak mindent, ami egyszer te voltál bennem.