Szombatok

Megjelent: 2017.11.18. | Írta: Őszfalvy László

Krisztinek II.

A szombatokat mindig apai nagyszüleimnél töltöttem. A hálószoba ablaka előtt volt egy óriási, gyönyörű, illatos tulipánfa. A fa mellett, közvetlenül a kerítésnél pedig egy kőkereszt, rajta a megfeszített Jézus szobra. Nagyapám engedélyezte a városnak, hogy a kertjében feszületet állítsanak. Cselekedetüknek értelme egy nincstelen számára, és számomra volt különösen.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: kriszti, gyermekkor, tulipánfa, szombat, egyedüllét, remény, vágy, emlék, budapest

Bogarak a fűszálak alatt

Megjelent: 2017.11.18. | Írta: Őszfalvy László

Apró, színes bogarak cipelitek-e még
Gyönge hátatokon az élet könnyűségét?
Ott, a fehérre meszelt garázs fala mellett
Ígéritek-e még a régi kút tövében,
Kék szemű gyermeknek, aki mindig mosolygós,
Hogy valóság lesz egyszer a tarka álmokból?

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: emlék, budapest, gyermekkor, tulipánfa, szombat, csalódottság, idegen, élet, kitaszítva, kérés

Vers találomra

Bogarak a fűszálak alatt
Apró, színes bogarak cipelitek-e még Gyönge hátatokon az élet könnyűségét? Ott, a fehérre meszelt garázs fala mellett Ígéritek-e még a régi kút tövében, Kék szemű gyermeknek, aki mindig mosolygós, Hogy valóság lesz egyszer a tarka álmokból?
Veszettség
Hogyha eljön még az ősi vég, Keserű könnyet hullat az ég. Semmivé lesz hat nap munkája, Megtört testtel rogyunk a sárba.
Lassú éjszakákon
Keserű sírhalmokon megfogant virágok Sikoltanak, ezek a gyönyörű rútságok. Megállok egy percre, és magam körül látom Az összes be nem teljesült, áhított álmom. Koszorút viselnek és névtelen keresztet; A halálban is megkapták ékszereiket.
Embertelen emberek
Embertelen emberek, A koldustól elvesznek. Rúgnak is rajta párat.
Fantomfájdalom
Az ajtó mögött vajon mi rejtőzködhet? Ki hagyta égve már megint a fényeket? Miért zörög most az üvegpoharakkal? Miért oly kegyetlen szegény zsákmányával?