Varázs

Megjelent: 2017.12.02. | Írta: Őszfalvy László

Lubmilának I.

Igen, megéri, és jól varázsolni csak egy igazi tündér tud ám.

S benne, akit ama kegy ért, hogy egyszer megérintette a varázs, egy gondolat születik. Amely szárnyra kel, kiszökik az ablakon, titkon suhan át a csendes udvaron, föld alatt, föld felett utazik. Át a kihalt metrón, az alvó buszokon, rejtőzve a sápadt fények mögött, kanyarogva-keringve az autók között az utcákon.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: kisvárda, remény, vágy, metró, lubmila, tisztátalan

Vers találomra

Istenek istenekhez
Hozzuk létre a tökéletes káoszt, Születése előtt térdel is imához. Ki oly fekete, mily senki nem lehet, Utak a koldus szívéhez ne legyenek.
A felejthetetlen
Tudom biztosan, hogy létezel valahol, Olyan nincsen, hogy nekem senki sem dalol. Talán te is keresel éppen valakit, Ki járhatná veled a halál táncait.
Hirtelen megszakad
Mint az álom, hirtelen megszakad, Tova, eltűnik minden pillanat. Felhőkkel utazik, a szél űzi. Az Esték Lánya hajába tűzi.
Gyilkos angyal
Szeretném, ha örökké szeretnél, Minden reggel mellettem ébrednél. Együtt látnánk a felkelő napot, Elfelednénk a komor csillagot.
A portál
Ott voltam én valaki álmában, Testem ringott egy puha bárkában. Érdekes, de mindenki üldözött, Minket a közöny meg nem fertőzött.