Alexandrának
Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.
Lubmilának I.
Igen, megéri, és jól varázsolni csak egy igazi tündér tud ám.
S benne, akit ama kegy ért, hogy egyszer megérintette a varázs, egy gondolat születik. Amely szárnyra kel, kiszökik az ablakon, titkon suhan át a csendes udvaron, föld alatt, föld felett utazik. Át a kihalt metrón, az alvó buszokon, rejtőzve a sápadt fények mögött, kanyarogva-keringve az autók között az utcákon.
Egy mezítlábas királylánynak III.
Egyre hamarabb sötétedik…
Vasárnap este, már csak ő van az irodában, már csak ő dolgozik. Dolgozik, reggeltől. Itt jobb lenni. Amíg rá nem telepszik az elvágyódás. Arca előtt négy monitor, számtalan megnyitott fül és dokumentum, ő a tulajdonos, mégis, szeme a rengetegben elveszett…
Veronikának
Szívderítő reggelt, gyönyörűszép hölgyem!
Titkos helyre rejtve mosolyodat szeltem ez idáig az álombéli vizeket, s megvédett a rossz álmoktól. Köszönöm Neked!
A mai reggelen úgy engedlek utadra, hogy képzeletben, féltőn puhán a jobb válladra kuporodom. Finoman közelebb húzódom a szép arcodhoz, lágyan hozzád érek, majd eltűnök hirtelen, és akkor érzed meg a gondolatot, mint halkan elsuttogott, édes szavakat: akármerre jársz is ezen a napon, nézz majd körül többször és lásd, hidd és tudd, miattad szép itt minden.
Lelked rabja
Három éve, hogy független vagyok. Nem köt már a múlt, a jelen még kevésbé. Vágyom egy komoly, őszinte kapcsolatra, s ha lenne valaki, aki ezt megadná nekem, én mindennél jobban őrizném őt nap mint nap. Számomra csak ez a fajta erős érzelmi kötelék hiányzik a harmóniához, semmi más. Nélküle viszont semmi vagyok, ezért is kutatok utána.
Mint oly sokan, a másik felemet keresem én is, és afféle elérhetetlennek tűnő, távoli, ködbe vesző érzetekre vágyom, mint az igaz szerelem, a lelki biztonság, a megnyugvás, hogy legyen egy biztos pont az életemben, mert teljes értékű harmóniát csak így érhetek el. Hogy miért is itt, jobban mondva miért is így, nos hát erre könnyű felelni. Isten és Sátán vagyok egyszerre, tele illetlen vágyakkal is, amelyek hallatán egy tiszta szívű és ártatlan lelkű lány pironkodna, de még inkább a teljes értetlenség és visszautasítás lenne osztályrészem. Az éjszakába küldöm soraim, talán a tenger mélyére, mert vélem, leendő igaz társam csak elszigetelt helyeken, időkben létezhet…
Messziszép Kedvesem!
Immáron két esztendeje, hogy magányosan utazok, utánad kutatva. Rohanó vonaton, éjjeli buszon, zöldellő parkban, ölelő erdőben, tovatűnő nappalokban kereslek. Biztosan tudom, hogy ismerlek, de még sohasem találkoztunk, sohasem mutattad meg nekem magad, kivéve akkor, amikor megjelentél álmaimban.