Még kiskorodban kezdődött minden,
Éjszaka álltál a játszótéren.
Nem értetted, hogy hol van mindenki,
Miért kell a sötéttől rettegni…
Magadban indultál hazafelé,
Mélyen szívtad tüdődre az estét.
Kitisztult levegőt, vélt zajait,
Ezek voltak kedvenc játékaid.
Erősnek érezted magad, más félt,
Ott fent, repkedett néhány denevér.
Temetőben ültél, gyertyát gyújtván,
Mondd, hol lehet egy ugyanilyen lány?
Ismerted a várost, az rád tapadt,
Csukott szemmel jártad az utcákat.
Mint világosodott, megrémültél,
Látásodból mind többet vesztettél.
Reggelre az ágyadban feküdtél,
Vércseppek táncoltak egy tű hegyén.
Méláztál a múlton, a jövő vélt,
Ma újra kiszöksz, ha itt az éjfél.
Kitártad kis szobád ablakait,
Faltad az éjszaka illatait.
A füvön egy tetemet találtál,
Öledbe vetted hűséges kutyád.
Szerettél mindig játszani vele,
Halála után nem lehet vége.
Simítottad gubancos bundáját,
Fejedben hallottad ugatását.
Vitted állatod, ragadt a nedve,
Megvilágított a hold bús fénye.
Berúgtad a kaput, egyik sírnál,
Földre rogytál, végleg elfáradtál.
Másnap délután gyászoló tömeg,
Halott kisfiúra lett figyelmes.
Kutyája mellett feküdt békében,
Először úszott a szeretetben.
Kisvárda, 2007. augusztus 11. /szombat/
Kapcsolódó:
– Fénytánc
– A híd két világ között
– Szörnyek a függöny mögött
– Fantomfájdalom
– A valóság rideg durvasága