Az őszt szeretem, nem a nyarat,
Az erdőket és nem a tavat.
Magányos bérceket az éjben,
Nem fényeket sűrű tömegben.
Azt szeretem, ha bántasz engem,
Ha nem én vagyok a mindened.
Ha sebemre gúnyos csókot nyomsz,
És nem álszenten meggyógyítod.
Ártó szándékkal húsomhoz érsz,
Dús ajkaiddal véremből kérsz.
Gyűlölném, ha más lennél, Angyal,
Védeni akarnál szárnyaddal.
A jéghideg szíved enyém lett,
Felettem lebben szellemképed,
Intőn, mély szigorral uralkodsz,
Csontjaimból készül trónusod.
Debrecen, 2010. június 1.
Kapcsolódó: