És rám tört a baljós reggel.
Ordas szája csak habot szórt.
Engem újra elragadott.
Egy másik helyre ellökött.
Rozsdás vonat melegében.
Kies arcok mélységében.
A sarokban az alvó lány.
A fejét oldalra veti.
Hollóhaja eltemeti.
Égett levelek szaga szúr.
Soraikat elfeledtem.
Nem vagyunk már képeken sem.
Nem leszel így libabőrös.
Most már nyakad is csóktalan.
Lágy szíved meg világtalan.
Felém hajoltak kék hegyek.
Szemembe vájt a napsugár.
Visszabújtam magamba hát.
Tatabánya, 2011. július 12.