Emlékben

Néha elfog a félelem, Pont, ami után vétkezem. Kezem imához készítem, De nem figyel rám senki sem.

Silány, megfagyott érzékszervek. Tompa, kiélt aggyal kereslek. Önkontroll nélküli imával, A legkegyetlenebb halállal.

Sok dolog megtörtént, de nem minden. Én még a teljességre törekszem, Ami vágyként kiröppen lelkemből, Megteszem, hogy bóduljak a kéjtől.

Üres padokon oly sokáig, Vaksötétben hosszú órákig. Lombok alatt mindig hidegben, Nem jött soha, akit reméltem.

Kereslek, kutatlak, utánad megyek, Egy szív alakú sírgödörbe teszlek. Öntözlek bánattal, bús szóval százzal, Betakarlak, hogy fázzál, félhomállyal.