Letörött ágak utadat jelzik,
Az erdő még a nyomodat őrzi.
Bár nem beszél már rólad sem senki,
Az éjszaka versedet énekli.
Apró lyukak egy fekete lelken,
Látszik jelük a megroppant testen.
Furcsa játéka halvány emléknek,
Új otthont adna hideg véremnek.
Veszélyes minden egyes újabb perc,
Bennem megbúvó újra kiből lesz?
Mint kit arccal lefelé temetnek,
Vagy hamvát nézik bamba tömegek.
Csak gyere közelembe, megöllek.
Csak vesd rám tekinteted, megöllek.
Csak keress fel házamban, megöllek.
Csak gondolj rám néha, így szeretlek.
Halálos ágyról nézlek titeket,
Nem fogadom el a segítséget.
Ha akartok még tenni énértem,
Adjátok nyakamba a kötelem.
Kisvárda, 2003. november 4. /kedd/