Nem tudom neked elmondani,
Lelkemet miért kell megkövezni.
Patakokban folynak könnyeim,
Senkikhez szólnak halott verseim.
Kezeim a szemeim előtt,
Eltakarják előlem a jövőt.
Már nem akarlak látni téged,
Tűzbe vetem a haló létemet.
Hiába a szó, összeomlok,
Nem vagy mellettem, teérted sírok.
Megtennél mindent, és nem érted,
A szívem miért taszít el téged.
Ezt nem sejthetik, csak néhányan,
Kik szenvedtek már az éjszakában.
Most rekedten és elfáradva,
Halált lehelnék szép ajkaidra.
Kisvárda, 2003. március 8. /szombat/