Nincsen neked kulcsod hozzá, nem is lesz soha,
Arcodban kialszik az értelem lángja.
Mikor nem látja senki, halkan belopózok,
Beborult elmémmel az űrbe utazok.
Súlytalanság vesz körül, és kozmikus mocsok,
Ha kérnél, én ebből neked nem adhatok.
Nem tudhatsz te róla, csak az én kiváltságom,
Százszor és ezerszer nevedet kiáltom.
Amiért nem láthattam semmit belőletek,
Kielégítetlenül elégettetett.
A segítő kezek soha nem háborgattak,
Közben építettek haláltáborokat.
Tövisek marták széjjel a drága húsomat,
Elvettétek tőlem a vad holnapokat.
Bevontatok engem is egy szabványos mázzal,
De nem értetek fel a szárnyalásommal.
Ki lesz ma az, akinek az arcát letépem?
Térdeltek előttem szenvedésre készen.
Mindennap sorban én választok egyvalakit,
Ő láthatja a Sötét Szoba titkait.
Kisvárda, 2007. október 12. /péntek/ – 2007. október 15. /hétfő/
Kapcsolódó: A sötét titok szobája