Az üldöző is üldözött,
Ott vágtat a múltja előtt.
Retteg, és kér, és fenyeget,
Űzi az összes felleget.
Az életem darabjait,
Tested ezüstös hamvait
Ellopta tőlünk csalfa szél,
Közeli jövőről mesél.
Férgek rágják a színeket,
Kószák járják az erdőket.
Ömlik a véred arcomra,
Már nem leszek itt hajnalra.
A holló most csendben dalol,
Két búskomor, vén vándorról.
Soha nem leltek vigaszra,
Fátylat borítva álmokra.
Köd lepi be a végtelent,
Halál bűze a mennyeket.
Furcsán néztél ma le énrám,
Érzés, mit adtam, a magány.
Kisvárda, 2003. január 17. /péntek/